metszően szomorú önreflexió a költő közéleti érdeklődésének és jelenlegi állapotának transzcendentális viszonyát implikálva
A cím elvétele, végre halld, okolva,
Írta le a beteg költő haldokolva
A cím elvétele, végre halld, okolva,
Írta le a beteg költő haldokolva
Szomszéd néni, szűk az erkély,
Odabent is vár ezer kéj,
Megköszönném, ha bemennél,
Jobb sors várna rám emennél.
Rózsát a vonatablaknál ne metsszél,
Kifújja a kezedből a menetszél.
Tegnap földet egyengetett
Nem volt tőle egy gyenge tett
Miért ily furcsa a borzamat,
S miért nem látom a borzomat?
Ne legyél már amatőr!
(Vagy beléd száll ama tőr…)
Ez itt csak egy étkezde, te
Nem pedig a lét kezdete
Szemében az erkölcs ég,
Övé a fél perköltség
Tányérban szárad a kihűlt kelnyom
A káposztaszag meg mindent elnyom
Arra ébredt fel szerdára,
Hogy borgőzös a szertára
Cseppkő a jobb, vagy a karszt-e,
Milyen barlangot akarsz te?
Ideges a lakáj, ha
Őrá marad a kályha
(A fűtő szólama:)
Hallgass már, te komor nyikhaj
Kihullik a komornyikhaj
Felül is pánt, alul is pánt
Díszíti a megyésispánt